Bábel neve, avagy Zűrzavar, első felvonás

Mikor nevén kell nevezni a gyereket, többnyire nagy dilemmában vagyok, és nem nyugszom addig, amíg az a név önmagán kívül nem jelent valami mást is: imádom a rejtvényeket és a látszólag ad hoc jellegű kifejezésekbe elrejtett utalásokat. Ez persze akár az eredetiség hiányának is betudható lehet, hiszen kölcsönvenni, idézgetni nem agysebészet, néha viszont jól tud elsülni. Most azoban lehet, hogy belegabalyodtam.

Már nem tudom pontosan, miért pont Bábel verme lett a cím, csak azt tudom, honnan loptam. Ez már csak azért is érdekes, mert jelen esetben a "van egy jó címem, kéne hozzá egy sztorit írni" minősített esetével állunk szemben. Egy rekonstrukcióra talán még futja.

Egy időben (konkrétan a 2008-as tavaszi koncertet követő néhány hónapban) oda-vissza futott a lejátszómban az Einstürzende Neubauten Ende neu lemeze, melynek utolsó tétele a Schacht von Babel (ezt most nem fordítanám le). Maga a dal még csak különösebben fel sem tűnt, voltak más kedvenceim. A címen viszont fennakadhatott a szemem, fülem, agyam vagy egyebem, hiszen a blog szempontjából következő releváns mozzanat, amire emlékszem, hogy ebből kapcsoltam a földalatti vasút témájára (ha már századfordulós Budapest a játék neve). És ezen a ponton indulhatott be az a kirakós, amire így utólag tényleg már csak következtetni tudok.

Adott volt tehát két pont - jelesen a cím és a központi történelmi esemény - amiből valami tartalmat szerettem volna kihozni. A valószínű asszociációkat itt kissé nehézkes lenne részletezni, egyrészt mert óhatatlanul némi spoilerezést eredményezne, másrészt mert ugye magam sem tudom már, mi vezetett mihez, lényeg, hogy végül ebből a csírából kezdett el kinőni az, amin jelenleg dolgozunk (hozzátéve persze, hogy a konkrét történet azon elemei, melyeket Scorba ehhez a gondolati-hangulati háttérhez szállított később, nyilván teljesen más forrásokból származtak).

Később esett csak le, hogy a Neubauten is csak kölcsönvette a kifejezést, mégpedig nem mástól, mint mindannyiunk kedvenc elidegenedés-krónikásától, Franz Kafkától. Namármost, a kisérleti ipari zene pionírjaitól lenyúlni egy dalcímet menő popkulturális utalás, ellenben úgy idézni egy világirodalmi óriást, hogy nem tudsz róla, szimplán tahóság.

Szerencsére némi kutatómunkával sikerült kideríteni, hogy Kafkánál a "Schacht von Babel" nem címe semmilyen írásnak, sőt, tulajdonképpen csak egy alig pár sornyi töredék, ami életében meg sem jelent. Cserébe hosszas tanulmányok foglalkoznak e töredék kivesézésével, melyek első blikkre sem egyeztethetőek össze semmilyen szinten választott témánkkal, de sebaj.

Ilyen helyzetekben többnyire igyekszem önmérsékletet tanúsítani, de ezúttal alantas leszek: egyszerűen túlzottan tetszik a cím ahhoz, hogy lemondjak róla. Ha nagyon megerőltetnénk magunkat, talán még a Kafka-hátteret is beleerőltethetnénk a történetbe, csak hogy hitelesebbnek tűnjön, de hát minek. Inkább büszkén kihúzom magam, kijelentem, hogy loptam, és akkor most jöhet a Per (Ha. Ha. Ha.)