Írta is itt az előző pósztban Iván, hogy vicces lenne, ha meglenne még valahol az első vázlat - hát nálam akad itt valami, bár ez inkább már csak a második sajnos, az első még egy vonalas noteszbe íródott, jobb híján egy aranyszínű zseléstollal, amit még a Stroboscopa fekete belső borítójának dedikálása végett vettünk... na de ez is vicces, bár persze olvashatatlan. sebaj, azért megmutatom, a tovább mögött.
szóval az úgy nézett ki, hogy Iván kitalálta, hogy a háttér legyen a földalatti építése, aztán elgondolkoztunk rajta, hogy nagyjából mit akarunk ebből kihozni nagyon alapszinten (párhuzamok, szimbólumok, ilyesmik terén), aztán ott álltunk, hogy okés, ez rendben van, de ez így nem egy történet. Kéne még ennek a tetejére valami cselekmény.
Innentől az volt az önként magamra vállalt feladatom, hogy valami sztorit kitaláljak erre a háttérre.
Néhány hónappal később elő is álltam valamivel, ami nem volt egy hagyományos értelemben vett koherens cselekmény, de legalább benne volt sokminden, ami akkoriban éppen foglalkoztatott, aztán azóta belekerült még egy pár dolog, és még persze Iván is hozzá tett ezt-azt.
A végeredmény mondhatni újszerű lett, bár egy ponton úgy éreztük, ez a nem hagyományos elbeszélésmód talán elrettentő is lehet az olvasó számára, de nekünk valamiért mégis összeállt és tetszett a dolog.
Az alapos vázlat megléte után Iván elkezdte kifejteni panelszinten a cselekményt - és a frappáns dialógusok is az ő elméjét dícsérik (azért még ebbe is belekotnyeleskedek én is, de itt már elenyésző a szerepem). Mert hogy ez úgy néz ki, hogy a vázlatban még csak annyi áll, hogy "itt kb arról beszélnek hogy", aztán Iván ennek konkrét hangot ad (mint ahogy ez már a Stroboscopa esetében is zajlott).
Végül pedig, folyamatosan, ahogy Iván elkészül a rajzokkal, nekiállok összebuborékozni az oldalakat - ez volna a menetrend.
Jelenleg ott tartunk, hogy kb az első 12 oldallal vagyunk kibékülve... bár a többi is megvan nagyjából, de még meglehetősen képlékenyen. a harci feladatom az lenne, hogy a folytatást vesézzem ki, mire Iván odaérne a rajzolással, én pedig iparkodok ennek eleget tenni, bár számtalan kifogásom akad arra, amiért nem haladok ezzel, közben meg persze el is ásom magam emiatt gondolatban, hiszen szegény Iván megszakad a munkával én meg itt totojázok azzal, amit nekem kéne csinálnom. Na de remélem, időben elkészülnek a hiányzó oldalak is.
Ami ezt az egész "újszerű történetvezetést" meg "szimbólumokra alapozást" illeti: gyakori beszédtéma ez közöttünk, hogy nem szabad engedni, hogy elhatalmasodjék a képregényen a lila köd, pláne, hogy a Stroboscopát dicsérő kritikusok többek közt a művészkedéstől mentes mesélést emelték ki pozitívumként. Most is ezen a kötélen táncolunk: hogy ne legyen se túlzottan elművészkedett, se túl kommersz a végeredmény.
Furcsa módon kettőnk közül Iván pártolja jobban a közérthetőséget - pedig én is vehemensen szoktam kardoskodni emellett, most valahogy mégis kevésbé zavar a balladai homály. Aztán van olyan is, hogy én szeretnék odaírni valahova egy kicsit jobban kifejtett monológot, és ő hurrog le, hogy ez már szájbarágás lenne (holott szerintem korántsem).
Nohát, szó ami szó, kicsit tartunk attól, hogy ilyen szempontból ez egy kicsit elszálltabb történet lesz, mint a Stroboscopa volt. Kompenzálásképp kitaláltuk, hogy a következő képregényünk majd cselekményorientáltabb lesz (éppen ma történt, hogy eszembe jutott egy számomra legalábbis tetszetős háttér és gondolati alap a következő képregényhez, de ez még nagyon a jövő zenéje).
Mindenesetre remélem, nem fogjátok majd nagyon lila ködbe burkolózónak tartani a Bábelt, ha elkészül végre.
Itten én csak az első vázlatoldal jobb felső sarkában (alig) látható "paneltervre" hívnám fel a figyelmet. A Bábel esetében ugyan kevésbé, de a Strobi munkálatai alatt Scorba rengeteg ilyet készített ötletelés közben. Ezek akár egy nappal is később mindkettőnk számára tökéletesen értelmezhetetlenek voltak, cserébe szinte kiapadhatatlan derűforrásként szolgáltak.
VálaszTörlés