kísérletezés

Alighanem már korábban is egyértelművé vált, hogy eléggé kísérletezős lett ez a Bábeles képregény, amivel önmagában ugye nem is lenne baj, sőt. A probléma ott kezdődik, ha az ember aránytalanul sok időt öl bele a dologba, és már nem tudja egy vállrándítással elintézni, ha a kísérlet nem sikerül jól, mint mondjuk tenné egy max egy hét alatt megírt novella esetében, mondván, hogy na majd akkor legközelebb máshogy kísérletezek aztán majd meglátjuk.
Részemről természetesen sokkal kevesebb időt öltem a Bábelbe, mint Iván barátom - nyilván a rajzolás, színezés nagyságrendekkel több munkaórába kerül, mint a sztori kitalálása - ezért lehet az, hogy nekem speciel sikerül is lazábban kezelnem, és ugyanakkor pozitívabban látnom a végeredményt.

Szerintem ugyanis egyáltalán nem lett rossz. Lehet, hogy túl sokat markoltunk, lehet, hogy túlságosan el akartunk rugaszkodni bizonyos bevett szabályoktól, de így elnézve a dolgot, simán tudom rá azt mondani, hogy egynek jó. Aztán ha rajtunk kívül senki másnak nem is tetszik (ami egyébként szerencsére már most nem igaz az eddigi visszajelzések alapján), hát akkor levonjuk a tanulságot, legközelebb több nátrium-hexametafoszfátot teszünk bele, magunkban meg csendesen azzal vigasztalódunk, hogy "megelőzte a korát" és hasonlók, mint általában a meg nem értett művészlelkek.

Egyébként Iván barátom kitartása és csökönyössége előtt tényleg le a kalappal, a világ meg kapja be, hogy csak így lehet véghezvinni ilyen álmokat. Én a magam részéről kevésbé vettem véresen a dolgot, már az elején mondtam neki, hogy ha ez csak így megy, akkor inkább halasszuk jövőre a megjelenést és csinálja kényelmes tempóban, mert hát az senkinek nem jó, ha tönkreteszi bele magát és a kapcsolatait, és még meg is utálja a dolgot menet közben. Persze nem hallgatott rám, ami miatt én folyamatosan csóváltam a fejem, és hát mivel deklaráltan nem akartam követni a példáját, gyakran össze is zörrentünk azon, ha én egy-egy sürgős szkriptelős feladatot kisebb prioritással helyeztem egyéb teendőim mögé. Az én tempómban aztán persze jövő év végére lett volna meg a képregény, és én sem tagadom, hogy örülök neki, hogy még idén megjelenhet, Iván önfeláldozásának hála, úgyhogy elismerem, hogy az ő hozzáállása áldásos volt ennek érdekében.
Sajnos a folyamatos feszültség miatt néha előfordultak köztünk sokkal meredekebb "kreatív differenciák", mint a Strobi esetében, és mindketten kicsit túlreagáltunk dolgokat, de asszem így a végére mondhatom, hogy sikerült ezeket elsimítani. A képregénynek ezek a nézeteltérések alighanem csak a hasznára váltak, bármelyikünk privát verziójánál jobban átgondolt, sokrétűbb lett így az anyag, legfeljebb több odafigyelést igényel, ha itt-ott az eredetileg egyértelműbben kihangsúlyozott részletek visszafogottabban, az összetettebb megvilágítás miatt kevésbé markánsan kerültek a végső verzióba.

Szóval nem osztom Iván borúlátását, szerintem van okunk örülni ennek a megjelenésnek, persze félve várjuk a közönség reakcióit, dehát ez mindig így szokott lenni. Remélem, legközelebb ő is relaxáltabban tud dolgozni, és így a sok munkát sikerül majd úgy hasznosítania, hogy - a szerénykedés kötelező köreit félretéve - ő is elégedett legyen a végeredménnyel.